Olyan magas, mint én vagyok, kora jóval fiatalabb, még óvodás is lehetne, súlya eléri az egy mázsát. Sok vizet iszik és szereti a gondoskodást. Hálából a szüleim szilvafája sok szakajtónyi szilvával ajándékozott meg.
Nagyon hamvas, olyan, mintha deres lenne, messziről virítanak a kék szemek. Szedtem is belőle, két napig kitettem egy ládába, vártam vele, hogy jó édesre érjen. Ma reggel nekiláttam, jól megmostam, majd felaprítottam. Belekerült egy nagy fazékba, szórtam rá cukrot, és tettem közé pár rúd fahéjat. Főztem legalább egy órán keresztül, majd a végén beleöntöttem egy pohárnyi mandulalikőrt.
Azonnal üvegekbe töltöttem a forrásban lévő lekvárt, jól lezártam, és fejre fordítottam öt percre. Tudjátok, így nem kell használni tartósítószert, a forróság sterilizálja a fedelét is. Egészségesebb és nem érződik benne a szalicil íze. Viszont a fahéj és mandula annál inkább. Készítsétek el Ti is, szilvapálinkával is szuper lesz.
Kivirágzott a futó rozmaringom, lefotóztam nektek, hogy meg tudjátok csodálni.
