Én már a tél elején elterveztem, hogy az idén állítok karácsonyfát. Amikor az IKEA áruházakban megjelentek a karácsonyi dekorációk, jól bevásároltam belőlük. Vettem piros, arany, ezüst és zöld színű gömböket, lila és smaragd színű üveg jégcsapokat. Azt már akkor sejtettem, hogy a nagy szatyornyi cucc nem fog felférni egy fára.
A gondolatot kicsit hanyagoltam, majd amikor pár héttel ezelőtt a Füvészkertben rátaláltam egy ezüstfenyőre, már sejtettem, nem hétköznapi fám lesz.
Akasztott fenyő lesz a karácsonyfám. Elhívtam magamhoz Molnár Verát, konyhám tervezőjét, és vele együtt jól kitaláltuk a trendet. Neki is fogtunk szépen a csicsás gömböcök feldamilozásának, csomóztunk rá egy méternyit. Amikor az elsőt felkötöttük, rájöttünk hogy igen rövidre sikerült. Hát mit lehet tenni, megtoldottuk még egy lépésnyivel. A majdnem kétszáz darab belekerült egy mandarinos ládába. Aztán jött a gubanc, mind a kétszáz darab szépen össze is gubancolódott, olyan lett mint a gordiuszi csomó. De mi nem adtuk fel, mindegyikről levágtuk az akasztót, majd elkezdtük újra cérnázni.
A fát a koronájánál egy vastag köteg zsineggel felakasztottuk a terasz pergolára, úgy hogy a talajtól harminc centire lógjon. A dekorációt pedig melléje kötöztük, hagy lengesse szépen a szellő. Pár órás munkával, megszületett a szakács akasztott karácsonyfája.
Én most a meleg lakásbók figyelem, amint a szél ide-oda mozgatja. Nappal a cinkék veszik birtokba, és ott falatozzák el a nekik kitett tökmagot.
